Forditotta : VaultKnowledge | orichalcum workshop
Az eredeti cikk: http://www.neuroquantology.com/inde…
Részlet, “Frecska Ede: Nonlokalitás és Intuíció, mint a Tudás Második Alapja” című esszéjéből.
A tudás ‘perceptuális-kognitív’ alapja az agy kölcsönhatása a fizikai világ lokális aspektusaival. A világ ’direkt-intuitív’ érzékelése a Kozmosz nonlokális vonásaiból származik. Más szavakkal: a Newtoni – Karteziánusi világnézet lokális Univerzuma a normál tudatállapotunk valósága, mely a racionális ’perceptuális-kognitív’ folyamat alapja. Másrészről az elme csatolódása az Univerzum nonlokális aspektusaival, az integratív MTÁ-k valóságát generálják. Tehát alátámasztják a következő ezoterikus hagyományok tanításait: „Két világa van a valóságnak. A fizikai vagy érzékelhető világ nem az egyetlen valóság, létezik egy másik nem fizikai (vagyis nem klasszikus értelemben vett fizikai) birodalom is”. Például a Buddha visszautasította a doktrínákon alapuló tanulást. Az ő valódi megértése a valóság természetéről közvetlen tapasztaláson (vagyis ’direkt-intuitív’) és a lélekkel való kapcsolaton alapszik (az én szavaimmal: az Univerzum szubcelluláris holográfiáján, a kvantum összefonódás segítségével).
A valóság rétegződése mellett – a tudat különböző állapotai szerint – a hipotéziseknek egy más következménye az, hogy az intuíció hiteles forrása lesz az információnak. Az intuíció több mint valami bizonytalan sarjadása a ‘perceptuális-kognitív’ mód multi-modális, párhuzamos-folyamatú funkciójának. Teljes mértékben egy elkülönült – nonlokális- csatornához tartozik, ami azt jelenti, hogy mikor intuícióról és pszichikai folyamatokról beszélünk – vagy bármilyen jelenségről, mely a parapszichológia (pszi) területe – van egy kvantum hologram nonlokális korrelációkkal, mely a folyamatot kiemeli. A fizikusoknak a nonlokalitás olyan, mint a misztikusoknak az összekapcsolódás, és a kvantum hologram az alapjuk melyen keresztül megérthetjük a virtualitást és az összes pszi jelenséget.
A racionális ismeret a sorozatos események szabályosságát tükrözi az Univerzum lokális nézőpontjából szemlélve, míg a látomások a korrelációk megtapasztalásának eredményei, melyek a valóság nonlokális keretének kvantum összefonódásából erednek. Mérések és a megismételhetőség a tudományos felfedezés sarokkövei. Mindkettő eredendően kapcsolódik a ’lokális realizmus’ elvéhez, és elvesztik jelentőségüket a nonlokális világ összekapcsolódottságában. A valószínűtlenség a kvantum korrelációk mérésében, és azok pszichológiai hatásai segítenek megérteni, hogy miért van annyi eminens tudós, akik vonakodnak attól, hogy elfogadják a nehezen megismételhető paranormális események és misztikus jelenségek létezését. A nonlokális világok (a “Misztikus Túlvilág”) tanulmányozása és megtapasztalása másfajta szabványt igényel, mely már része az elmélkedő technikáknak, amik nincsenek híján az aprólékosságnak.
Az említett dualizmus az információfeldolgozásban üzenetet közvetít a mesterséges intelligencia (MI) kutatóinak: munkájuk le van szűkítve a racionális ’perceptuális-kognitív’ módra, és a ’direkt intuitív’, látomásos mód modellezése elkerüli érdeklődésüket. Elégedetlen vagyok az ismert gondolkodók gyakran felmerülő jövővel kapcsolatos ötleteivel, – némelyikük Nobel díjas – az idegsejtek szilikon chipekre való lecserélésével, és az egyén tudatának „letöltésével” egy mesterséges agyba. Nyilvánvalóan ez a fajta gondolkodás –mely annyira jellemző a jelenlegi MI kutatásra- az elfogult redukcionizmust hordja magában.
