(speciális kollégiumhoz alapok) (biológus és biológia tanár szakos hallgatóknak)
Érdemes röviden írni a varázslásról, a boszorkányos növényekről, mérgezésekről is. A hiedelmek kihalása felgyorsult modernnek tartott világunkban. Mégis, még ma is a néphit legszínesebb, legváltozatosabb alakjához, a boszorkányhoz kapcsolódik a legtöbb varázslással és rontással kapcsolatos népszokás. A kísértetek (pl. lidércfény, tüzes ember, erdei lények, vízi lények, sárkány stb.), a tündérek, a házi és segítőszellemek mellett a népi mondák és mesék leggyakoribb lidérces alakjai az ördögök, a varázslók (táltosok), főképpen pedig a boszorkányok és az ördöngös emberek.
Összefüggés van talán a boszorkányok és a gyógynövényhasználat között? A
szemmel verés mellett a legelterjedtebb hiedelmek közé tartozott a tehén megrontása (tejelvitel, véres tej). Vajkai Aurél (1987) Szentgál népi szokásairól szóló, máig is egyedülálló és példaszerű folklór-monográfiájában egyik adatközlőjét így idézi: Szavahihető ember mesélte, hogy gyerekkorában éjfél felé (Szent Ivánkor lehetett) a Pétervölgyben egy meztelen öregasszonnyal találkozott, aki a lepedő sarkával harmatot szedett, és azt egy fasajtárba belefacsarta. Szent Iván-harmatot szedett, mert azzal tehenet lehet rontani: a tehénnel megitatják vagy harmattal megmossák a tőgyit, így rugóssá teszik, s akkor nem lehet fejni, vagy véres tejet ad. Az az asszony mindig olyan boszorkányos volt.
Voltak a boszorkánynak szerei? Egy másik idézet: Egy fiatalember megleste, hogy az öreganyja mit csinál: az öregasszony a szerekkel a hátát, hónalját, lábát megkenegette, és mikor eljött az éjfél, látta, hogy az öreganyja repül. A fiatalember is elrepült éjfélkor egy helyre, ott volt a boszorkányok gyülekezőhelye. A sok boszorkány megérezte az idegen szagot, de az öregasszony is megismerte, hogy az unokája: erre őt átváltoztatta macskává és eldugta egy bokorba. Mikor vége volt a gyűlésüknek, haza kellett volna menni (az öregasszony volt az utolsó), akkor megint átváltoztatta legénnyé. Repültek haza. Otthon aztán megpirongatta, hogy máskor ne csináljon ilyent, mert ha ő nem lett volna ott, a boszorkányok széttépték volna.
Vajkai a cseresznyével vagy almával való megétetést is megemlíti. Egyik adatközlő a gyümölcs elfogyasztása után álomba merült, boszorkány ült rá, hidegrázást kapott és folyt róla a víz. Kóczián Géza összehasonlító népgyógyászati elemzése (1979) bizonyítja, hogy Kárpát-Európában gyakori volt a hallucinációt, idegrendszeri mérgezést okozó növények használata, elsősorban a Solanaceae családba tartozó beléndekkel (Hyoscyamus niger), nadragulyával (Atropa belladonna) és csattanó maszlaggal (Datura stramonium). Mindegyik atropint tartalmaz. Ez az ismert alkaloid hallucinációs álmokat, nagyobb adagban pedig halálos mérgezést okoz. Ezeket a növényeket ősidők óta bódítószerként bájitalok és boszorkánykenőcsök készítésére használták magyar nyelvterületen is. Vajkai által idézett cseresznye is azonos lehet a nadragulya bogyótermésével, hiszen népi neve farkascseresznye. A mérgezett alma, akárcsak a mesékben, nem lehetett átitatva éppen ezzel a méreggel, e növények főzetével? Kisebb adagban a pszichózisra jellemző tünetek egy idő múlva megszűntek, a mérgezett hallucinációs élményeit visszaemlékezéseiben valóságnak tartja. A rontó boszorkány, aki gyakran a javasasszonnyal azonos, látványosan, például vízvetéssel, viaszöntéssel meggyógyítja a beteget. Tulajdonképpen azáltal gyógyítja meg, hogy a méreg adását megszünteti.
A gyimesi csángók étő növénye a beléndek, ahogy ők nevezik, belén. Egy gyimesközéploki adatközlő így beszélt róla: Magja étő. Kicsi leánka vót a testvérem, s mikor meg vót száraztatva, s zergett, mint a mák, kikopákodta a magot, megette a leánka, megfeketedett, elbetegedett, meg es halt volna. Ezsén kívül vót. A növény magját szándékos mérgezésre is használták. Kalotaszegen a nadragulya volt a felhasznált növény. Pálinkás kivonatát élvezeti szerként fogyasztották, így kevesebb alkohol volt szükséges a mámoros állapot eléréséhez: Matraguna pálinkába teszik lakodalmakkor, hogy bolonduljanak meg.
Egy valkói asszony a következőket mondta: Ki az urát nem szereti, matragunát főzzön neki. Somogy megyében a taranyi vendek mérgező növénye viszont a csattanó maszlag volt, ott ezt mondták: Ki az urát nem szereti, maszlagmagot főzzön neki. Más mérgező növényt is használtak régebben, a nem kívánt csecsemőt mákteával altatták el örökre. Szomorú, hogy idős öregeket is megpróbáltak megmérgezni: Hogy a maszlagmagot mögfőzték, és az öregpapának adták. Megitatták vele, hogy haljon meg. De hát nem sikerült neki a halálozás, mer szögény öreg kihányta azt a maszlanglevet, és így nem sikerült neki a halál, nem halt mög, megmaradt.
E növényekből készült pálinkakivonattal itatták meg a boszorkányok a házasságra kiszemelt legényt a leány házánál. Így jöttek létre a maszlagolt házasságok. A népi tapasztalatokat az írástudók gyakran összegyűjtötték és lejegyezték. A magyar füveskönyvek, herbáriumok főként neves külhoni tudósok, rendszerezők fordításai alapján készültek, gyakran kiegészítve a magyar népi orvoslásra vonatkozó adatokkal. A forrásmunkák között meg kell említeni azokat a nevezetes feljegyzéseket, amelyek kultúrtörténeti alapmunkák, s amelyekben bőven találhatók orvosi növényekkel kapcsolatos ismeretek.
